Firenzét sokan gyalog járják be, de aki kerékpárra ül, az egészen más várost lát. Közelebb kerül az Arno partjához, kicsit messzebb merészkedik a belvárostól, és fél annyi idő alatt ér a Piazzale Michelangelóra, mint gyalog. Ez a cikk azt mutatja be, hogyan érdemes a bérléshez hozzáfogni, merre érdemes tekerni, és mire figyeljen az ember, mielőtt belehajtana egy köves sikátorba.
Kerékpárbérlés Firenzében
A bérlési lehetőségek száma az elmúlt évtizedben megnőtt, és ma már szinte minden turisztikai negyedben találni valamilyen kölcsönzőt. A kérdés inkább az, hogy milyen típusú kerékpárt és milyen időtartamra érdemes bérelni.
Hagyományos vagy elektromos
A hagyományos városi kerékpár napi díja általában 10 és 20 euró között mozog, félnapos bérlés esetén valamivel kevesebb. Elektromos kerékpárért 25 és 40 euró közötti összeget szoktak kérni naponta. Az e-bike nem luxus itt, hanem praktikus döntés, különösen, ha valaki a Piazzale Michelangelo felé vezető emelkedőt vagy a Chianti-dombokat tervezi megmászni. A hagyományos bicikli a belváros lapos részein tökéletesen elegendő.
A nagyobb kölcsönzők, például a Florence by Bike vagy az oBike típusú önkiszolgáló rendszerek különböző feltételekkel dolgoznak. Az önkiszolgáló dokkolórendszereknél általában regisztráció és bankkártya szükséges, és az első 30 perc sokszor ingyenes, de hosszabb kiránduláshoz nem ideálisak. Egész napos vagy félnapos túrához inkább a hagyományos kölcsönzők valamelyikét érdemes választani, ahol személyesen is meg lehet nézni a kerékpár állapotát.
Mit érdemes ellenőrizni átvételkor
Mielőtt elindul az ember, néhány dolgot mindenképpen érdemes megnézni. A fékek működjenek rendesen, különösen a hátsó, mert kövezett lejtőn a kerekek könnyen megcsúsznak. A nyereg magasságát állítsák be, és ha van, kérjenek lakatot is, mert Firenzében a kerékpárlopás nem ritka. Sisakot nem minden kölcsönző ad automatikusan, de kérni lehet, és érdemes is.
A belváros kerékpáros körei
A történelmi belváros nem kifejezetten kerékpáros-barát hely, de nem is ellenséges, ha az ember tudja, merre megy. A legjobb stratégia az, hogy a főbb piazzák között a mellékutcákat használja, és a nagy forgalmú tengelyeket, például a Via dei Calzaiuolit, inkább tolja végig.
A Piazza della Repubblica és a Piazza Santa Croce közötti szakasz viszonylag könnyen teljesíthető, ha az ember a Borgo dei Greci irányát választja. Az Arno mentén húzódó Lungarno-sétány kerékpárral kellemes, és innen szép kilátás nyílik a Ponte Vecchióra anélkül, hogy az ember beleakadna a turistatömegbe. A Santa Maria Novella negyedétől a San Lorenzo piacig tartó kör reggel, nyitás előtt a legélvezetesebb, amikor a kövek még csendesek.
Fel a Piazzale Michelangelóra
Ez az útvonal az, ahol sokan feladják, és az is, ahol az e-bike igazán megmutatja az értékét. A Ponte alle Grazie hídtól indulva a Via de’ Bardi utcán lehet felkapaszkodni, majd a Costa San Giorgio meredek kövein át jutni fel a kilátóhoz. Hagyományos kerékpárral ez komoly erőfeszítés, de megcsinálható.
Noah Elijah, kerékpáros túrázó és bikepacking-rajongó, aki útvonaltervezési tapasztalatait a SmartBettingGuide oldalán is rendszeresen dokumentálja, azt mondja: „Ismeretlen városban mindig megnézem az emelkedők szintvonalas térképét, mielőtt kerékpárt választok, mert egy 80 méteres szintkülönbség kőburkolaton egészen más, mint aszfalton.” A Piazzale Michelangelo esetében ez különösen igaz, a burkolat egyenetlen, és a kanyarokban a kő nedvesen csúszóssá válik.
Fentről visszafelé a Via San Niccolò irányában érdemes leereszkedni, ahol a lejtő szelídebb, és a forgalom is kisebb.
Félnapos kirándulás a Chianti-régióba
Aki nem elégszik meg a várossal, annak a Chianti-dombvidék kínálja a leglátványosabb kerékpáros élményt Firenze közelében. A városból a Porta Romana kapun át lehet kijutni, majd a Via Senese visz dél felé a dombokba.
Az első komolyabb emelkedő Galluzzo után kezdődik. Ettől a ponttól a táj megváltozik, a forgalom ritkulni kezd, és a szőlősorok között haladó útszakaszok adják azt az élményt, amiért sokan jönnek Toszkánába. Greve in Chianti körülbelül 30 kilométerre van Firenzétől, és egy kellemes félnapos kirándulás célpontja lehet, ha az ember korán indul.
Fontos tudni, hogy a Chianti-régió útjai részben aszfaltosak, részben kavicsos fehér utak, az úgynevezett strade bianche. Ezeken a hagyományos városi kerékpár nem ideális, inkább túrakerékpár vagy gravel bike való ide. A kölcsönzőkben érdemes előre megkérdezni, van-e ilyen típusú kerékpár, és előre foglalni, mert a készlet korlátozott.
Forgalom, parkolás és a kő, amit mindenki alábecsül
A firenzei közlekedés nem veszélyes, de meglepő tud lenni. A ZTL zónák, vagyis a korlátozott forgalmú területek, az autókra vonatkoznak, de a kerékpárosok is ütközhetnek egyirányú utcákba, ahol csak gyalog szabad haladni. A táblák nem mindig egyértelműek, és a helyi rendőrök időnként figyelmeztetik a kerékpárosokat is.
Parkoláshoz mindig keresni kell egy fix pontot, kerítést, oszlopot vagy kerékpártárolót. A kerékpárt csak a kerettel együtt érdemes lezárni, nem csak a kerékkel, mert a kerék önmagában levehető. A kölcsönzők általában adnak lakatot, de érdemes megkérdezni, hogy az mennyire erős.
A kőburkolat az igazi kihívás. Firenze belvárosának nagy része sanpietrino kövekkel van burkolva, ezek a kis, kerek bazaltkövek nedvesen szinte szappanossá válnak. Esős napon lassabban, kisebb dőlésszöggel kell kanyarodni, és a fékezést korábban kell elkezdeni. Szélesebb gumi több tapadást ad, ezért a kölcsönzésnél, ha van választási lehetőség, a vastagabb gumijú modellt érdemes kérni. Ez az egyetlen dolog, amit a legtöbb turista csak az első csúszás után tanul meg.